Inczinger Ferenc, ifj.
Részletek
(* 1883. jan. 20. Tőketerebes, † 1936. márc. 11. Sztropkó) Költő. A két vh. között Sztropkón volt plébános. A kassai Kazinczy Társaság tagjává választotta. – Fm. Más az imádságom (1924); Vége a mesének (1934).
Rácz István; Barkóczy
(1908. júl. 11. Tőketerebes, † ) Újságíró, műfordító, művelődéstörténész, emlékiratíró. 1926-ban Sárospatakon érettségizett, s 1931-ben Budapesten latin-görög-olasz szakos tanári képesítést szerzett. Az Eötvös-kollégisták kommunista perében – Rajk Lászlóval és másokkal együtt – elítélték, s a börtönből szabadulva 1933-ban Csehszl.-ba szökött. Pozsonyban a kommunista Munkás,...megnyit →
(1908. júl. 11. Tőketerebes, † ) Újságíró, műfordító, művelődéstörténész, emlékiratíró. 1926-ban Sárospatakon érettségizett, s 1931-ben Budapesten latin-görög-olasz szakos tanári képesítést szerzett. Az Eötvös-kollégisták kommunista perében – Rajk Lászlóval és másokkal együtt – elítélték, s a börtönből szabadulva 1933-ban Csehszl.-ba szökött. Pozsonyban a kommunista Munkás,...megnyit →
Részletek
(1908. júl. 11. Tőketerebes, † ) Újságíró, műfordító, művelődéstörténész, emlékiratíró. 1926-ban Sárospatakon érettségizett, s 1931-ben Budapesten latin-görög-olasz szakos tanári képesítést szerzett. Az Eötvös-kollégisták kommunista perében – Rajk Lászlóval és másokkal együtt – elítélték, s a börtönből szabadulva 1933-ban Csehszl.-ba szökött. Pozsonyban a kommunista Munkás, majd a Magyar Nap belső munkatársa, a Magyar Nap kulturális rovatának első vezetője volt. Itteni publikációiban a Barkóczy István nevet használta. Egy kitoloncolás és visszaszökés után a Prager Kiadó lektoraként és fordítójaként dolgozott, s továbbra is tanulmányokat és könyvkritikákat írt a Magyar Napba. 1938 őszén Finnországba távozott, fotósként dolgozott, s önkéntesként részt vett a finn-szovjet háborúban. 1943-ban visszatért Mo.-ra, pár évig tanított, 1954–1956-ban Budapesten, a Kiadói Főigazgatóságon működött. Az 1956-os felkelés leverése után ismét Finnországba ment, s ott a finnugor népek kultúrájának kutatójaként, fotóművészként és műfordítóként két állami díjat is kapott. Magyarra fordította a Kalevalát. – Fm. A finn-ugor népek népművészete (1978); Egy fotográfus vallomásai (önéletrajzi fotóalbum, 1983); A Semmi partján (emlékirat, 1991).
Wallentinyi Samu
(* 1875. Egyházasdengeleg [Mo.], † 1930. jún. 15. Tőketerebes) Tanár, szerkesztő, irodalomtörténész. Magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett Budapesten (1899). 1900-tól haláláig az eperjesi főgimnázium tanára volt. 1918 után főleg a Prágai Magyar Hírlapban publikálta cikkeit, kritikáit. Eperjesen temették el. – Fm. Sárosi Gyula élete...megnyit →
(* 1875. Egyházasdengeleg [Mo.], † 1930. jún. 15. Tőketerebes) Tanár, szerkesztő, irodalomtörténész. Magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett Budapesten (1899). 1900-tól haláláig az eperjesi főgimnázium tanára volt. 1918 után főleg a Prágai Magyar Hírlapban publikálta cikkeit, kritikáit. Eperjesen temették el. – Fm. Sárosi Gyula élete...megnyit →
Részletek
(* 1875. Egyházasdengeleg [Mo.], † 1930. jún. 15. Tőketerebes) Tanár, szerkesztő, irodalomtörténész. Magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett Budapesten (1899). 1900-tól haláláig az eperjesi főgimnázium tanára volt. 1918 után főleg a Prágai Magyar Hírlapban publikálta cikkeit, kritikáit. Eperjesen temették el. – Fm. Sárosi Gyula élete (1898). – Ir. Sebesi Ernő (szerk.): Dr. Wallentinyi Samu emlékezete (emlékkönyv, 1933).